handrella
2013. január 24., csütörtök
szegényTücsök perspektívája
felvillantja ártatlannak tűnő mosolyát...
...aztán elindul...
...atyám! közelít...
és leigáz a szemem fehérjéig.
bohócot csínyál belőlem...
...és trambulinnak használ.
majd rámun és jól otthagy.
nyavalyás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése